Erdély. Odafelé.

Hátsziasztok!

Most, hogy hazatértünk, remélem mindenki várja már az erdélyi kiruccanásunkról szóló nagyesszémet. Aki nem, az ne árulja el, hogy olvasta. Elég hosszúnak készül az olvasmány, így négy részletben fogom leírni, külön minden napot. Szóval így lassan, részletekben. Mint egy folytatásos teleregény, itt is vesztik el emberek az emlékezetüket, lesz itt dráma, vidámság, konfliktushelyzet dögivel.

Ez az első nap leírása, melyben: A rázós odafelé út végén csodajó környezet tárul elénk. Kezdődik.

Stáblista, de azért lányok előre:

Nagy Kitti, Farkas Veronika, Máté Edina,
Polgári Luca, Császár Anett, Szőllősi Klaudia ,
Köves Eszter tanár nő, Kalapács Melinda, Köböl Zsolt tanár úr ,
Király Gábor Béla, Zsoltika, A hetedikesek,
Egy-két idegen, Gabi bá' a buszsofőr, Fél liter körte és még sokan mások,
deákmáté.

Mikor legutoljára elköszöntem itt a blogban már csak fél órám volt, hogy beérjek Egerbe, ahonnan hajnal, hangsúlyozom: hajnal, kettőkor indult a buszunk Erdélybe. Anyum bevitt a néptelen utakon, és fél 2-kor már ott voltunk a régi Domus parkolóban, ám a busz és a tanárok még sehol! Éppen kezdtem attól tartani, hogy ez csak egy álom, amikor egyszercsak beállított Kitti és Edina később Veronika és Béla is. Már tudtuk, hogy mi a helyzet. Még ilyen álmosan is. Tudtuk, hogy diákok közül mi leszünk a legnagyobbak, és mi majd jól fenyíthetjük a kisebbeket, ha esetleg rosszalkodnának. Mert azt csak nekünk szabad. Hehe. A fenyítés nevű taktikai húzást már a felszállásnál be kellett vetnünk, hiszen a hetedikesek befoglalták az egymás melletti négy ülést hátul. Na meg mit nem! Hol jár az eszük? Éppen azon gondolkodtam, hogy mit mondjak nekik szép szóval, hogy elmenjenek onnan és éppen gőgösen végigmértem őket, már meg akartam szólalni mikor megérkezett Kitti és az övtáskáját olyan lengülettel dobta le a hátsó ülésre, hogy ha eltalál egy srácot akkor annak bizony betörik a feje. Kitti ugyanezzel a lendülettel ezt mondta:

"Tünés a helyünkről."

Ez annyira, de annyira megdöbbentette a srácokat, hogy szó nélkül durcás arccal előrébb ültek és a rémülettől még vagy 10 percig meg sem tudtak szólalni. Akik látták ezt bizonyára ők is így voltak vele. Nekem mondjuk tetszett és így én nem ijedtem meg annyira. Annyira.
Ekkor még úgy hívtam ezeket a srácokat, hogy "P.ö.cs.ö.k.". De gondolom azért mert hajnal tájban nem szerettük, mikor körülöttünk zajongtak. Ez a név lassan elfelejtődött.

Hajnal kettőkor könnyes búcsút vettünk hűséges családtagjainktól, akik elhoztak minket ezen a késői órán, majd pedig elindultunk a várva várt Erdélybe vezető úton. A buszunk... khmm... hogy is fejezzem ki magam, éppenhogy tűrhető volt. Elég kicsi és fapados. Ráadásul zöld fikaszíne volt. De ez már csak háttérinfó. 02:15 perckor még elevenen beszélgettünk, de tudtuk, hogy ez nem fog sokáig tartani, hiszen mindannyian kicsit fáradtak voltunk. 02:20-kor már békésen aludtunk egymásra dőlve, mindenféle jóga pózt kipróbálva, hogy hogyan lenne igazán kényelmes. Végül beletörődtünk, hogy ez sehogy sem lesz igazán kényelmes, elaludtunk. Valamikor hajnalban ébredtünk fel arra, hogy pontosan egy ellentétes formájú pozícióban fekszünk és, hogy Berettyóújfalun megállunk egy benzinkúton -végre. Mindenki bedöntött magába néhány pohár kávét, energiaitalt, és mi a tizedikesek sunyiban bementünk a benzinkút mögé mert már friss levegőért könyörgött egy-két tüdő. Nem is sejthették, hogy milyen sokáig nem jutnakk ezentúl füstös levegőhöz. Végül visszamásztunk a buszra, és sittysutty hamar el is értünk a határhoz, ahol a határőr gyorsan átnézte iratainkat és már száguldhattunk tovább mesés Erdély vadregényes tájai felé. Azthittük. Benéztük.
Kb. 10 perces út után elértünk első megállónkhoz, Nagyváradhoz. Éppen akkor lett reggel 6 óra. Még sötét volt. Nagyváradon bementünk egy bazinagy templomba, ahol még a mennyezetre is csillagok voltak festve. Tehát bennt is sötét volt. A templom kifejezetten szép volt, de az már nem, hogy hajnal hatkor csak nekünk nyitnak ki benne egy múzeumot, és az idegenvezető még nem tud beszélni normálisan magyarul, mert annyira álmos. Najó nem volt zavaró, inkább vicces. Emellett a bácsi mellett a múzeumban láthattunk Szent László ereklyéjét, azaz egy csontdarabot a koponyájából, ami a díszes mellszobra előtti kis dobozban volt elrejtve. Amint ez a képen is látható. Tiszta izgi. De láttunk még sörös korsókat Benedek pápa arcképével meg ilyen ínyencségek. Érdekes volt, de reggel hatkor, lehet, hogy alvás célszerűbb időtöltés. Ideális lett volna valamikor délután nézni, amikor csúcsformában vagyunk, de mondom, tetszett nekünk.

A buszhoz vezető 2 perces úton Veronika mély barátságot hozott létre egy csigával. Azóta elváltak útjaik, de biztos vagyok benne, hogy nem felejtették el egymást. :D

Nem is sejtettük, hogy az útnak még mekkora része van hátra. Hát nagyon nagy. Miután utaztunk még egy csomót, és legalább ennyit aludtunk a buszon, megálltunk Erdély bejáratánál, Király-hágónál, ahol Köves Eszter tanárnő közölte, hogy csak pisilni van idő, senki nem dohányozhat. Hoppá. Tehát sejtik, avagy tudják ezt a féltett kis titkot. Ez van, itt megkíméltettek a dohányosok. Az út során még Bánffyhunyadon megnéztünk egy református templomot csakis Béla kedvéért, majd pedig Kolozsváron lyukadtunk ki. Minél bentebb voltunk Erdélyben, annál jobban esett az eső. Kolozsváron már csak úgy szakadt, így tulajdonképpen a városnézésből, egy gyors templomnézés és vécézés lett, de azért megnéztük Hunyadi Mátyás szülőházát. Juhhéééé. Itt már mindenki azért rimánkodott, hogy menyjünk már vissza arra a ki...tt buszra és próbáljunk már meg haladni, ha itt úgyis szakad az eső. Végülis győzött a józan ész, és már egyre könnyebb volt elviselni az előttünk ülő hetedikesek vonyításait is. Lehet, hogy csak megszokás. Igaz minket sem kellett félteni.

Száguldás, Ikarus, Szerelem, Száguldás. Na persze. Már amennyire száguldhattunk tovább uticélunk Zetelaka felé. Már vártuk, hogy hazaérjünk. Az út során még volt egy kellemes meglepetésünk, mikor Segesvár után megálltunk a Petőfi múzeumban. Feltehetőleg a tömegsír amibe Petőfit temették, nem lehetett messze tőlünk. Már ha odatemették. Bennt megnéztük a Nemzeti Dal kéziratát, egy asztalon fel volt vázolva a segesvári csata menete, és még sok más ami a költő életéhez kapcsolódott. A múzeum előtt volt egy bazinagy Petőfi szobor. Ez a Petőfi dolog nekem azért is tetszett nagyon mivel én játszottam tavaly is meg idén is őt a március 15.-ei műsorban, és eléggé hozzászoktam, hogy a próbák alatt Sándor volt a nevem, hogy eléggé a szívemhez nőtt ez a dolog. A múzeum vendégkönyvjébe be is dedikáltuk a nevünket. Farkas Veronika, Máté Edina, Nagy Kitti, Király Gábor, deákmáté. Hát igen ez az öt ember. Ez az öt ember azért is lett kicsit jobban kiemelve, mert együtt lettek elszállásolva egy székely családnál Zetelakán. Mindenki azt hitte így öten le fogjuk rombolni a házat, vagy kikészítjük a családot, esetleg hazazavarnak minket onnan, vagy csak simán megfojtanak minket álmunkban. De! Most jön a váratlan fordulat! Senki nem gondolta volna! Hoppáré! Mikor megérkeztünk, annak szurkoltunk, hogy legyen elég helyünk, és esetleg egy-két órára ki is engedjenek minket a faluba... Kocsmázni... Ha van ott olyan egyáltalán -gondoltuk.
Mikor megérkeztünk este hét órakor, nem tudtuk, hogy maga a Kánaán fogad majd minket. Azthiszem.
Egyedül az nem tetszett nekünk, hogy a fogadásnál a Tanárnő nem engedte, hogy elfogadjuk a pálinkát amit kínáltak. Pedig...khm... Kíváncsiak lettünk volna rá. Székely fogadóbizottságban elnyelt minket a jókedv, mert volt egy kislány aki nem csak aranyos volt de még vicces is. Először azzal vett minket le a lábunkról, hogy evés közben bedőlt a bokorba, mint egy homokzsák. Tisztára aranyos volt, ez a képen is látszik. Nade sebaj, megjelentek a "fogadószülők". Mindenre számítottunk csak arra nem, hogy egy harmincas éveiben járó nőt kapunk majd. Pedig ez történt! Kalapács Melinda a neve. Kezdtünk bizakodni. Miközben beszéltünk vele egyre bizakodóbbak lettünk, hiszen csevely közben kiderült, hogy addig maradhatunk kinnt ameddig akarunk, kiszolgálnak minket mindennel, talán még román kisgyereket is tudtunk volna venni. Akartunk mondjuk de az más kérdés. Hogy fokozzuk a pozitív hangulatot, a házunk 1 teleknyire volt a gyülekezési ponttól. Ekkor még úgy gondoltuk, hogy pont ezért fogunk majd mindig időben ott lenni. Tévedtünk. Erről később.
A házunk emeletes volt, mi laktunk az első emeleten. Volt egy 3 és egy 2 ágyas szoba, a 3 ágyashoz plussz egy fürdő. Ezek a szobák egymásra nyíltak, ekkor még tartottunk tőle, hogy nem fognak majd tőlünk aludni. Mivel Bélával voltam egy szobában, innentől kezdve elkezdtem Bécinek szólítani, magam sem tudom miért. Csak olyan jól hangzik. Nincs más hátra, mint előre lementünk ismerkedni és vacsorázni. Vacsora közben megismerkedtünk Zsoltikával a három éves kisfiúval, aki ugyan szégyenlős volt előttünk, mégis úgy érezzük, emlékezni fog ránk.:D
Ami leginkább meglepett minket, hogy vacsora előtt és után egy-egy feles köménypálinkát kellett innunk, desszert mellé pedig vagy két pohár fröccsöt a háziborból. Elkezdtünk gondolkodni, hogyha ez így marad bizony alkoholisták leszünk rövidtávon. Melinda megnyugtatta a népet, hogy ő is dohányzik, ezért rak fel a fürdőszobánkba hamutálat, és ott a vendégeknek is szabad, és persze a teraszon is. Mikor felmentünk vacsoráról a szobába, nem igazán akartuk elhinni, hogy ez nem csak egy álom. Mindenki egymást vagy éppen magát csípkedte. Ez csak egy túl jó álom?! És nem! Ez a túl jó valóság!!! Még internetünk is volt a szobánkban! Ki-ki fogta magát és kihasználta a fürdőszoba által nyújtott szokatlan lehetőségeket, majd pedig elindultunk, mert láttuk odafelé, hogy van erre egy kocsma. Hoppá! Oda egyből odataláltunk. A kocsma neve: Dagi. Minket azonnal megfogott és már bennt is voltunk. A lányok úgy gondolkodtak, hogy első este nem kéne leinni magunkat, mert holnap reggel hétkor, azaz cseszett korán fogunk kelni... Bécinek meg nekem meg mindegy volt. Nade sebaj, majd bepótoljuk, van otthon 2 üveg borunk. Így a lányok vettek boroskólát (2,8 deci bor. 0,2 deci kóla) mi fiúk meg kipróbáltuk az erdélyi sört. Becses nevén Ciuc. Mikor kikértem ugyanígy mondtam ki a nevét, ahogy le van írva. A csaj némiképp furcsán nézett rám, de azért megértett. Nem értem én, mi ebben a furcsa. Talán az, hogy úgy kellett volna mondani, hogy "Csíki". Talán. Elbeszélgettünk, csocsózgattunk és román zenész tehetségeket néztünk a tévében, de sajnos nem volt O-zone... Affenébe. Végül valahogy visszakecmeregtünk este tízre haza, Melinda meg is jegyezte, hogy mit keresünk ilyen korán otthon. Hát a lányok megindokolták, mi meg Bélával durcásan felmentünk az emeletre. A zuhanyzás egy külön műfaj volt. Kicsit érdekes volt úgy zuhanyozni, hogy közben hárman cigiznek mögöttem, de azért megoldható volt. Volt fürdőgatya is. :D:D Minden esetre azt hiszem Veronikának és Bécinek okoztam csak álmatlan forgolódást az ágyban... Kérdezzétek őket. Ők biztos jobban tudják. Miután mindenki lezuhanyzott, és kiengesztelte a tüdejét a napi visszafogott adagolás miatt, elindultunk lefeküdni. Másnap koránhajnalban fél nyolcra kellett odaérnünk. Mint mondtam, kb. 15 méterre laktunk a találkozási ponttól. Ennek még később lesz jelentősége. A nap összefoglalásaként végezetül feltöltök még egy képet szobánk szerény tagjairól:


Az első napunkat erdélyben így foglaltam össze, várjátok a folytatást! To be continued...
deákmáté visszapillantó rovatát olvashatták.
aláírás: dm.

Inkompetencia.

Hátsziasztok!

Volt már veletek olyan, hogy este 11 órakor annyira ráérjetek, hogy szükségét érezzétek megosztani a világgal, miféle filozofikus gondolatok támadtak rátok? Velem nem sűrűn. Úgy néz ki eljött az ideje. Olyan ez, hogyha az embert megtámadják ezek a filozofálós gondolatok, egy nagy péklapáttal próbálja őket visszakergetni a laposkő alá, ahonnan előjöttek. Ez már atomfizika.
Ha észrevettétek 4 (négy) ismétlem, 4 nap után írok újra blogbejegyzést. Ez nem szokatlan? Ennek köze lehet a világvégéhez? Vagy az iraki háborúhoz? Ne gondolkodjatok a válaszon, ez amolyan költői kérdés volt. Szóval újra jelentkezem szerény hajlékomból az elmúlt 4 nap eseményeivel. Azért írok ilyen hamar, mert holnap sokan elmegyünk Erdélybe az osztályból és még egy utolsó kis bejegyzést, azért jó lenne közzé tenni. :))

Arra kérek mindenkit, a blog olvasása közben, ha eljut az "Állj!" felirathoz, hogy hagyja abba az olvasást. A következő blogot, csak a felügyelő tanár jóváhagyásával kezdheti el olvasni!
Nade kezdjük.

A hétfői napunk mondhatni rázósra is sikeredhetett. Leginkább a töri óra hagyott maga után nyomokat. Legalábbis Zsoltinak és nekem. Mivel Kovács Ottó tanár úr.. (K.O.) elsőpados dolgozatra invitált meg minket, és nem igazán hagyta meg a leheteőséget, miszerint visszautasíthatjuk. Hát köszi. Ezzel nagyban eldöntötte az évvégi jegyünket valószínűleg. Cöhh. Tulajdonképpen átlazsáltuk ennek köszönhetően az órát, nem mondanám, hogy aktívan írtunk volna...Sajnos. De eldöntöttük írunk egy számot róla melynek fő szövege, a refrén nem más mint:

(8) Our favourite teacher is Mr. Smith (8)

Meg azt is eldöntöttük, hogy soha nem fogunk nála kiselőadást tartani. Semmilyen körülmények között. Talán ha az életünk múlik rajta. Hehe.

Nos, a kedd az mondhatni mérföldekkel jobb volt. Szerettük a májusi kedd reggeleket, mert akkor sosem volt első óránk, a lennt említett Chicago megnézése miatt. Mondtam én, hogy tetszett ez a ChiKÁgo dolog.... Első lyukasóránkban a bévében üldögéltünk és egy új közös nótát dúdolgattunk melynek címe: "Eine, zwei Policie". Hááát röpke 20 éves lehet ez a szám, de Jaki betanított nekünk egy nagyon menő táncot rá. Majd később fogok róla feltölteni videót, de el ne felejtsétek! Nagyon tökös tánc. :D
Gyorsan el is telt ez a nap, és még a tesi is kifejezetten élvezhető volt az évvégi felmérések mellett, mert a pálya tele volt éppen működő locsolókkal. Ez annyira kapóra jött, a fekvőtámaszok és felülések után a tűző napon, hogy egyből bele is vetettük magunkat, és átázott pólóval és gatyával beplattyogtunk az öltözőbe. Nagyon eláztunk. Mint Rihanna. Elá-elá, é-é Under my Umbrellaaa..... Ígérem nem terveztem több ilyen szóviccet. Délután a kolis fiúk olyannyira megéheztek, hogy lelki szemeik előtt már csak egy csodálatos ebéd lebegett és embernek kellett volna lennie a talpán aki megakadályozza őket abban, hogy egyenek. Egy egész délutánt töltöttek el kaja kereséssel, mert hát olcsón akartak sokat enni. Ez nem megy olyan könnyen. Sok rosszakaró nem adott nekik erre a célra fedezetet és hitelt sem, de végül hősies és bátor harc után, sikerült hozzájutniuk 2 zsömléhez és 10 dkg sajtos párizsihez. A mellékelt kép is mutatja, amint Kucsera barátunk hatalmas átéléssel termeli ezt befelé. Nem mellesleg utána vettek csokit és jégkrémet, megolvasztották és "Two girls, one cup"-osat játszottak vele. Aki nem ismeri ezt a videót, azt nyomatékosan kérem, hogy a saját érdekében ne nézze meg!!! Kérem!!! Addig jó neki! Túl nagy lelki terrort tud okozni.


Inkompetencia.
Szerdai napunk erről a bizonyos kompetencia felmérésről szólt. Ez tulajdonképpen annyit elentett, hogy 4 órán keresztül írtunk hülye magyar, meg érdekes mennyiségű matek teszteket. Azt is jelentette, hogy korábban kell bemenni. Affenébe. A magyar feladatok eléggé, hogyismondjam, bugyuták voltak szerintem, tulajdonképpen csak olvasni kellett tudni hozzá. De javítson ki aki szerint ez nem így van. A matek viszont egy egész más téma, mivel lényegesen több feladat volt a kelleténél. Mikor hátra néztem Lacira, láttam, hogy ő is ugyanolyan tanácstalan szemekkel méregeti a matekot, mint én és ez kicsit megnyugtató volt. Az viszont már nem, hogy Zsolti, aki előttem ült egyfojtában írt és óra végére még be is fejezte a matekot. Én már a matekból, mikor láttam, hogy csak 5 percem van, az utolsó 5 oldalt úgy ahogy volt, kihagytam és onnantól inkább a tanulói kérdőívre koncentráltam. Az is elég muris volt, főleg, hogy Lacival azon gondolkodtunk, hogy be kéne jelölni mindenhol a legrosszabb válaszokat, hogy baromi hátrányos helyzetűeknek tűnjünk... pl: a pincében lakom, 8 testvéremmel, gyerekszoba látótávolságon belül sincs. Ezt az ötletet azonban elvetettük. Azért mégiscsak adjunk neki valami tartást. Az írás közti szünetben történt egy nagy fodulat. Ati és Kucsi megjelentek és betrappoltak a lányvécébe. Én kicsit ledöbbentem és benéztem utánuk az ajtón, de csak ittak. Már kezdtem megijedni. Miközben ők jöttek kifelé, mi Orsival döbbenten néztük őket, de főként azon lepődtünk meg, hogy osztályfőnök, aki mellettük állt, ebből az egészből nem látott semmit. Na mindegy. A felmérés után a bévében Zsolti szolid és kicsi betűkkel, amint ez a képen is látható, ráírta a karomra, hogy Inkompetencia...Alkoholos filccel. De még mindig jobb, mintha impotenciát írt volna. Ez a nap is eltelt, utána lehetett banzájkodni Egerben estig. De az azért feltűnő volt hogy először csak tizedikesek voltak a bévében. Hehe.

A csütörtöki napról annyit számolok be, hogy mekkora ijedelmek értek embereket. Általában Veronika által, hiszen befonták a haját, így ahogy látszik a képen, és sokan először megijedtek, mikor beállított ilyen hajjal meg a napszemüvegben. Szegény Orsi úgy megijedt, hogy egy ideig biztos nem fogja kiheverni...Edina a szemüveg miatt, pedig már csak Trinity-nek hívja Veronikát, mert állítólag a Mátrix-ból jött. Állítólag. Igaz ő azt használta, hogy "afrocigány", nem pedig "afrokínai". A hét kérdése: Milyen lehet egy afrokínai? Kérjük válaszaikat sms-ben küldjék a nagyon emeltdíjas számunkra, hogy legyen bevétele a blognak és tudtjunk mindenféle menő effekteket vásárolni. Jó lenne ha lenne rá lehetőség, hogy az afrikai éhezőknek is tudjunk küldeni egy kis segítséget belőle.
Eddigi támogatóink: Kucsera Fekete Pálinka Rt. és a Hokk-Hopp rádió.
Várjuk szíves jelentkezését, vagy adója 1 %-át.


Még egy esemény: Már teljesen biztos a június 10.-ei osztálykirándulás a Tiszához. Ennek már örülhetünk ránk fér ez a jó kis időtöltés. Sajna egy napos lesz, de azért a hangulat ott lesz a toppon. Azonban itt van még egy kérdés: Ki az a Mr. Fehér?
Mr. Fehérről annyit tudunk, hogy ő a rendszergazda, az ő kezében van a fél Tisza, és a nyaralók, kempingek meg ilyesmik, de mégis... Nem nyugtalanító egy kicsit? Osztályfőnök, aki mindig angolul mond mindent miért nem mondja azt, hogy Mr. White? Miért Mr. Fehér? Ez olyan hátborzongató...Miért nem mondja ofő az ő nevét is angolul? Hmmm? Nemtudom... Ez gyanús... Szerintem először legyünk tartózkodók vele szemben. Kitudja mi vár ránk. Később okosabbak leszünk.

Tulajdonképpen összefoglaltam a 4 nap eseményeit így hajnaltájra. Magam is meglepődtem, hogy rövid időn belül is tudok sokat írni, pedig nem terveztem. Na ilyen gonoszak ezek a filozofikus gondolatok! Nekem nem sikerült visszakergetnem őket. Remélem ti több sikerrel jártok. 1 óra múlva indulok Egerbe, hogy elérjem az Erdélyi csatlakozást. Hajnal 1 óra van.
Mindenkinek kellemes 4 napos szünetet kívánok, töltsétek az időt okosan!
Még 3 nap van hátra a naptári nyárig.
És még 10 (?) tanítási nap van hátra? Ez már igazán nem sok. Bírjuk ki.
Itt lezárom ezt a blogbejegyzést.
deákmáté közvetítését olvashatták. Blablabla.
aláírás: dm.
ÉS MOOOST:

Szolgálati tánc a halállal.

Hátsziasztok!
Köszöntök mindenkit, ismét másfél -ha nem kettő- hetes kieséssel. Még mindig kissé frusztrál a gondolat, hogy mindig atomhosszú blogokat írok, ahelyett, hogy sok kicsit írnék. Nemtudom. Így lehet, hogy egy blog megírása vagy olvasása fárasztóbb, mint amúgy. De még nem volt panasz. Ha bevezetnénk azt a rendszert, hogy minden blog utána bulizunk, akkor egyrészt: nem lenne olyan rossz, hogy nem kéthetente írok, mert az azért mégis kímélőbb lenne... Másrészt akkor már be is kéne pótolni, ezzel együtt négy bulit... Na az már nem lenne olyan kímélő...:D Ha már buli filozófiáról van szó, tervezem, hogy június 23.-a előtti hétvégén kéne rendezni egy összeröccenést egy nyaralóban a Zsóriban. Igaz, az sem lenne pihentető. Délelőtt, délután Zsóri, este nyaraló na meg: "Ereszd el a hajam...!" Adatokért lehet jelentkezni akár Suginál is, de nálam célszerűbb...:D


Szolgálati tánc a halállal.
Ezzel a mondattal tudnám jellemezni előző egy-két hetünket. Amit most elmesélek az a színtiszta igazság. Eger városában játszódik drámánk. Tulajdonképpen mindenki azon gondolkodott, és még fog is, hogy milyen lenne ha már nyári szünet lenne. Egyhangú vélemény: CSODÁS. Igaz, amíg ezen gondolkodunk az idő csak lassabban telik, és mikor ráeszmélünk a valóságra, rájövünk, hogy a szünet még elég messze van. Eszünkbe jutnak ügyes-bajos gondjaink, mint pl: javítás töriből, dogák angolból vagy egyéb más indegennyelvi tantárgyakból... Főleg a németesek kedvéért írtam ezt, de senki nem panaszkodhat...
Jaj, és ott vannak a csodálatos tesi órák, mikor le kell futnunk a 2000 (kétezer) m-es távot, mindezt kretén, fülledt, nyálkás melegben, és ebben ugyebár a dohányostüdő nem kimondottan segít. De attól még fujj. Jellemzően egész délelőtt esett az eső, és akkor sütött ki a nap, mikor rohangálnunk kellett. Hát kössz. Igaz, tesi előtt a fiúöltözőben már lefárasztottunk magunkat egy "Kicsi a rakás" partival, amiben sok szerepett játszott az az érdekes és bizonytalan eredetű masszírozóágy, amire az öltözőben bukkantunk. Persze mikor megérkezett tanárúr, már az ágy közelében sem voltunk, mégis mikor beállított ezt mondta:
-Máté, Gábor 10 fekvő!
-Dehát miért??!
-Mert ordítást hallottam.
Ez félig meddig megérthető. Ugyanis én szokásomhoz híven nem igazán voltam csendben...de Gábor... ő nem igazán tudott volna kiabálni, hiszen a többiek kicsiarakás közben kipréselték az összes levegőt a tüdejéből. Végülis túlélte. Oxigénpalack sem kellett. A többiek meg csak röhögtek. Megértem. :D

Ami a cé csoport angolórát illeti, nem szeretnék róla sok szót ejteni, mivel ha mégis ezt tenném, akkor kevés lenne ezekből a jó szó...:D
Annyit mondok: jelen pillanatban elég reménytelen a helyzetünk. Visszafogottan fogalmazva..:S

De miért is pazarolnám a szavakat az unalmas részletekkel? Voltak itt azért vidám dolgok is. Elmondom mik voltak, de nagyrészt csak a metafizikáját, mert a fizikája nem lenne olyan izgi. Hehe.
Kezdjük például azzal, hogy egy álmos csütörtök reggelen első óra után az osztállyal átvágtunk a kerten, hogy inkább kényszerből, mint saját akaratból bemenjünk a suliba. Egyszercsak Bélának eszébe jutott valami és gyorsított a tempón. Minden olyan gyorsan történt. Béla a gyors lépkedés közben kizökkent a relatív egyensúlyából és kétszer beletaposott a virágföldbe. Kb két másodperc után az udvart bezengte Ilcsi néni eksztázisba esett sikítása. Béla után szaladt és jól megfenyegette, hogy ezért aztán olyat kap, hogy alulról szagolja a virágföldjét. De ehelyett egy kapát nyomott a kezébe és ráparancsolt, hogy kapáljon. Már csak egy ostor hiányzott. A helyzet mérhetetlen komolyságát csak fokozta az, hogy az osztály többi tagja már fetrengett a röhögéstől. Sajnos képet nem sikerült róla készítenem, pedig másfél méterre álltam tőle, csakhát osztályfőnök nem engedte. Pedig annak a képnek itt lett volna a helye. Béla szolgálati tánca a kapával. Affenébe.
Később a kolis fiúk, meg én eltöltöttünk egy kellemes ebédet, köszönhető ez a mekis kuponjainknak, amikkel négyen kb 5ezer Ft-ot takarítottunk meg, és persze degeszre zabáltuk magunkat. Hmmm. Lehetett választani, hogy egészségesen eszünk vagy jóllakunk. Jóllaktunk.
Erről viszont tudtam képet tölteni. A fiúk szolgálati tánca a Big Mac-kel. Fincsiii.

Túléltük a szerdai fogászatot is több-kevesebb sikerrel. De legalább nem volt első óránk, és fogászat után be tudtunk venni magunkat a biztonságot és nyugalmat tükröző Bévébe.
Mielőtt azt hinnétek vége. Korántsem! Most jön a csúcspont! Erotika a köbön! Leírhatatlan izgalmak! Letaglózza aki látja!
Sexuális felvilágosításban avagy témázgatásban volt részünk az iskolaivédőnővel. Mint a képen is látszik az előadás címe: Kamasz-útra-való.
Mi jobban szeretjük úgy mondani, hogy:
Kámasz-útravaló... Annyira de annyira szórakoztató volt ez a business, hogy kábé a felét átröhögtük. Najó azért voltak tanulságos dolgok is. De mégis ki az a hülye, aki ilyen nevet ad egy bizonyos folyadéknak, hogy: "Bonjour-csepp"?? Ez akkora vicc.:D
És azt is elég igazságtalannak találom, hogy a lányok kaptak ajándékcsomagot, a fiúk pedig csak le lettek leggyintve. Hogyvanez?! Na mindegy. Ennyi baj legyen.

És végül egy átvegetált hét után eljött a várva várt péntek. Szeretjük a péntekeket. Talán azért, mert rájövünk, hogy ez az egy nap választ el minket attól, hogy hétvégén beteljesüljünk. Ilyenkor már nem igazán tudjuk kontrollálni az érzéseinket, és elég könnyen ki tudjuk engedni a fáradt gőzt... Jaki és én általában az utolsó órán, földrajzórán szoktuk ezt véghez vinni. Csak mindig máshogyan. De egy biztos. Általában ránk jön a röhögőgörcs. Ez olyan mindenröhögős hangulat, amikor az ember azért röhög, mert elképzeli mi lenne, ha röhögne. Más magyarázattal nem tudok szolgálni. De ha egyszer annyira jóóó. De most Zsolti, Jaki és én létrehoztunk az osztály állatkáját,-ami egy szalaghoz kötött Coca-Colás üveg volt. A neve Buksi lett. Rángattuk ide-oda, míg egyszercsak Veronika jól megitta, ami benne volt és ezzel Buksikának befellegzett. Szörnyű egy halál ez. mit lehet tenni, elrettentő példának kikötöttük az ablakba. Itt is egy kép róla, tádámm. Hehe. Így ütöttük el az időt, most is, mikor váratlanul hangokat hallottunk kiszűrődni a hangosbemondóból. Luca Enikő tanárnőőő elküldött, hogy kérdezzem meg mi akart ez lenni. Igaz mi először arra gyanakodtunk, hogy UFO támadás, így nem nagyon akartam egyedül menni dehát ha egyszer muszáj... Elmentem a hangtechnikushoz, és eléggé hülyén fejeztem ki magam....Idézem:

-Khmm, elnézést, de azt hiszem hangokat hallottunk..
-Öööö...Azt hiszem ezzel nem engem kéne megkeresned.

Na bumm. Ez egy X. Végülis sikerült kimagyaráznom magam, de nem múlott sokon. És ezt már nem mosom le magamról. Betudható a péntek délutáni gőzkieresztésnek. Mi ez ha nem szolgálati tánc a halállal?


Vidám hírnek tudható be, hogy számíthatunk egy osztálykirándulásra június 10.-e körül a Tisza-tó környékére. Vagy a folyó? Víz-víz. Sajna úgy néz ki, hogy egy napos lesz, de azért a remény hal meg utoljára. Remélem mindenki várja. Kell már egy kis közös kikapcs. Így évvégére éppen ideje.


Végezetül, közzétenném a hét különdíjas fotóját, egy kis ízelítőt milyen az mikor Jaki kiengedi a gőzt. A hét fotója:

Jakab Gábor a képmutató

Hát nem tökjó? Na ideje lezárnom a beszámolót egy pár napra, remélem tetszetősre sikeredett.
deákmáté közvetítését olvasták. Magyarország, BAZ megye, Mezőkövesd.

aláríás: dm.

Chicago.

"Pop! Six! Squish! Uh, uh! Cicero! Lipschitz!"

Hát sziasztok!
Itt a 3. A várva várt harmadik. Újabb eseménytörténeti mazsolázgatás az elmúlt körülbelül, kívülbelül másfél hétről. Van itt minden: feszültség, kultúra, humor, szórakozás. És persze a névadó Káosz. Már megint másfél hetet kell így összefoglalnom... Rá kéne szoknom a gyakrabbi blogfrissítésre? Erről a témáról még ma indítunk egy internetes közvéleménykutatást. Ígérem.
De most, kéremszépen kezdődjön a show, amit alcímként Chicago-nak neveztem el. Remélem jogosan. Tádámm:


Chicago.

Az egész múlt hét már szokatlanul kezdődött. Felborult a bioharmóniája mindenkinek a ballagás eljöttével, ugyanis a kolisok nagy része bejárós lett, ami többnyire jó döntésnek bizonyult, mivel a koli menzája ballagás előtt már nem volt hajlandó kaját készíteni a lányoknak. Persze többnyire ez indok volt a menekülésre, mint felháborodás tárgya...:D... Viszont annyira nem jártak jól hiszen osztályfőnökünk elég nagy tüzijátékot csapott, hogy miért megy mindenki haza, amikor másnap reggel korán be kell jönni díszíteni... Dehát mint mindig, most is csak lecsitultak a kedélyek. Szerencsére. De szerintem nem sokon múlt.

Azonban menjünk vissza egy kicsit az időben a drámai hétfőig, amikor újabb vészes matek órát szenvedett végig az osztály. Kis híján megint maradandó büntetést mért ránk Csaba tanár úr. Pontosabban Jakira, hiszen egész órán beszélt -mint rajta kívül kb. 10 ember- és ezt a házirend bizony tiltja. A bé csoport fiúi (Jaki és én) hősiesen kiálltunk az igazunk mellett, de Gábor az ellenőrzőjét kénytelen volt beadnia. Ez után a trauma után, elhatároztuk, hogy mintha mi sem történt volna, egész órán mosolyogni fogunk. Tudjátok, úgy nagyon mosolyogni, fültől fülig érő szájjal. Ezt a házirend nem tiltja. Utána meg sem szólaltunk többet csak vigyorogtunk. Tanár urat azonban ez mégis zavarta és miután nem tudott mit szólni, ezt mondta:

"Hát ti betegek vagytok..."

Ez a mondat a szívünk belsejét is szétszaggatta. De nem az elégedettségtől. Semmiképp. Ilyet még nem hallottunk egyetlen egy matematika órán sem. Azt hiszem kezdenek eléggé feszültté válni ezek az órák. Az örök kérdés: "MIÉRT?" Na mindegy. Felejtsük el, készüljünk tovább az érettségire! Már csak 3 év. Kevésnek tűnik. Az is.

Ez után a töprengést és feszültséget felváltotta, az a bizonyos kíváncsiság, ami a színházi előadást övezte körül, melyet kedden délután néztünk meg egy-két dráma óra keretében. A performensz címe: Chicago volt. Elegáns ruha, csini cuccok, kúltúra. Ez való nekünk. Voltak, akik fiúk közül akik a saját vagy más tévhite miatt öltönyben jöttek. De nekik nem kellett tesin átöltözniük, így szívhattak egy kis friss levegőt a Népkertben...Laci és én így úsztuk meg, de Beginek sem kellett tesiznie. De így nagyon gentleman-esek voltunk. Mondjuk mindenki az volt. Lányok közül pedig mindenki akár egy Lady. Igaz ez természetes, hiszen Kások vagyunk. ;-) Zsolti nem tudott eljönni, mert ő képviseltette magát egy rájátszás focimeccsen a Gárdonyi csapatában. Előtte kívántunk egy soksikert és már rohantunk is a színházba.
Az előadás kifejezetten tetszett, az osztály nagy részének. A mű elég sexista volt, ami sosem baj, hiszen -egyefene- mi nem bántuk. Igazából a fiúk vonala, Kucsera vezénylésével még sexistább oldalt képviselt. Kucseráról átragadt Atira, róla rám, rólam pedig Jakira ez az értékrendszer. A körülüttünk ülők is elég gyakran nevettek, de volt olyan, hogy nem az előadáson. Nem is értem... Voltak kifejezetten kedvenc részek a mű során... Inkább az eleje felé, mikor ezek a számok hangzottak el: "Ez mind jazz" és "Megérdemelte" vagy más néven: "A férjgyilkosok börtöntangója"
Előadás közben mindenkinek más kötötte le a figyelmét. Kinek a színészek, kinek a francia spárga, kinek már maga a közönség. :D
De remélem mindenkiben hagyott nyomokat ez a színházlátogatás. Igaz Kucsiék időhiány miatt nem tudták ápolni színház előtti szokásukat, hogy bedobnak előtte egy... kólát. Na majd legközelebb!

"I betcha you would have done the same!"

Miután másnap a színház után elváltunk, ki-ki ment ügyes-bajos dolgára, ámbár többnyire haza és már csak a szerdát, csütörtököt kellett elviselni egy jó kis péntek este előtt, amikor ugyanis előre megfontolt és kitervelt célokkal az osztály egy része Mátrafüredre utazott, hogy ott egy "ereszd el a hajam" bulin megünnepeljék Kitti nevének napját, aki szintén osztálytársunk volt.:)
Ott volt: Edina, Veronika, Dia, Kucsera, Jaki, Zsolti az osztályból és Kitti, és Klaudia osztályon kívülről. Mindenki fel akarta köszönteni, de valójában eléggé szomjaztak is ami azt illeti mindenki kíváncsi volt Veronikára hazai környezetben (xD) és régen kellett már egy nagy buli. Én is el akartam menni, de sajnos nem értem haza időben a ballagásról, amin voltam és így nem jött össze. Így hát jövök egy bulival a többieknek a Zsóriban, de szeretnénk a kört bővíteni. ;-)
De semmiképp sem szeretnék elsiklani ennek a partinak a részletei fölött. Többiektől informálódtam, és vannak megemlítendő dolgok. Például, hogy Kucsi motorral érkezett Füredre, és mindenki az ő helyében féltette volna a motort, később Veronika és Kitti jóvoltából kissé váratlanul, de beigazolódott a félelem, hála az égnek csak vicces formában... Elkérték a motort és egy "álmokfutás" közepette az út szélén kötöttek ki... Viccesen nézett ki, íme itt is egy photo...:D
Szerencsére nem esett baja se nekik, se a motornak, de a stresszes helyzetek nem múltak el, habár ezek inkább viccesek lehettek. Felhívtam Zsoltit telefonon már az este borókásabb részén, és sokmindent hallottam. Hallottam, hogy Jaki közeli barátságba került egy szerencsétlen útszéli vödörrel, de ennek a találkának egyikük sem nagyon örülhetett, hiszen Jaki kénytelen volt föléhajolni. Hallottam, hogy Zsoltiba belekötött egy fal, ő meg erre jól behúzott a téglaemelvénynek. Nem tudom kinek fájt jobban. Na és persze hallottam azt is hogy Kucsi motorral indult útnak hazafelé, ami azért volt érdekes, mert eleinte kb. 3x ült mellé. Biztos alváshiánya volt. Mindenki éppségben és tele élményekkel ért haza szerencsére így aki nem volt ott, az belegondolhat, hogy milyen jó is lett volna ott. Nade aki nem volt ott és be akarja pótolni, annak még a Zsóriban a helye, hogy kiegészítsük ezt a társaságot. Bepótoljuk.:D

A hétvége a többnyire bulik kipihenésével, józanodással meg hasonló ínyenc hétvégi ektivitikkel telt. Kinek mi. De ez a hét sem mondhatni, hogy szokványosan telt. Sok kolis ugyanúgy bejárós maradt hiszen az érettségiek miatt (3 év) délutáni tanítás volt Eger nagyrészén, így a Gárdonyiban is. Délig alvás, vagy sunshine boogie, kinek mihez volt kedve délelőtt, azt csinált amit akart hiszen a suli fél 1kor kezdődött és 3kor volt vége. Többnyire élvezetes volt így élni, délben beiktatni egy bévézést ott a lányok: Orsi, Begi később Oti és Dorka buborékfújóval ütötték el az időt, feldobva a hangulatot, aztán onnan röpke 2 órára a suliba... Igaz az érettségizőket sajnáltuk, reméljük jól sikerültek a vizsgák!!! Sok sikert a továbbtanuláshoz!
Mi közben túllettünk egy nyakszorongató kémiadogán, mondhatni, hogy kevés sikerrel, de azért magyaron megnéztük a Chicago film változatát is, ami hasonló örömöt váltott ki belőlünk, hiszen nem Balassiból kérdezett ki minket...:D
Viszont ezek a zenék egyre inkább lázba hoztak minket...hmm...hujuj...

Ma suli után volt időnk, és a Bv-ben kis küzdelem zajlott le Begi, Sziszi és Kucsi között, ami során ki a leggyorsabb abban a tevékenységben, amit általában a bévében csinálnak a diákok. Inkább nem teszek fel róla képet.
1. helyezett: Kucsera Ákos
2. helyezett: Kürti Alexandra
3. helyezett: Égető Benigna Gratulálunk nekik!:D

Beindult a fantáziánk ma suli után, rendes tanítás végén, hogy milyen lenne ha ezt Halloweenkor úgy adnánk elő, hogy ChiKÁgo... Azért abból elég pofás kis műsort tudnánk összedobni. A többiektől is szivesen várjuk majd erre az ötletre a kritikákat, és tanácsokat. Már most jó lenne szervezkedni, mert ha úgy lesz mint idén, akkor nem lesz belőle semmi. Kezünkbe vesszük az irányítást, és csinálunk egy pofás kis műsort az osztályunknak. Ez mondjuk szerintem nem rossz ötlet, de mint mondtam várjuk bárki ötletét szívesen. Az osztálykirándulás témán is erősen gondolkodtunk, mert annyira jó lenne elmenni valami helyre, 2 napra, hogy az valami fantasztikus lenne... csak messzire... meg se álljunk Esztergomig vagy nemtudom... de ideje lenne már az első osztálykirándulásunk igénybevételéhez... nem gondoljátok??! Közvéleménykutatás!
Írjatok, vagy mondjatok már véleményt ezekkel kapcsolatban, érdekelne mindenkit!!! De tényleg.

Végezetül szeretnék feltölteni egy kis angol feketehumort, amit Jakival gyakoroltunk a szünetben a táblára. Forrás: Italian man who went to Malta.
Íme nem is szánok rá több szót, nézzétek és figyeljétek a kiforgatott ámde piszkosul perverz értelmezést:
Ha nem látszódna leírom:
-I want a fork.
-Everybody wanna fuck.
-No you don't understand i wanna fork on the table.
-YOU BETTER NOT FUCK ON THE TABLE YOU SON OF A BITCH!!!!

Szóval vannak ilyen ínyencségek...Dehát angolórák... Muszáj elütni az időt.:)

A mai blogba ennyit szántam, remélhetőleg legközelebb már hamarabb fogok jelentkezni. My Dears, már csak 25 tanítási nap van hátra ebből a tanévből. Számításaim szerint. deákmáté tudósításást hallották. Magyarország, BAZ megye, Mezőkövesd.

aláírás: dm.

"Pop! Six! Squish! Uh, uh! Cicero! Lipschitz!"

"I betcha you would have done the same!"

Mindenki vár valamit.

Hát sziasztok!
Közkívánatra létrehozom az osztályunk sorrendben második bejegyzését, aminek már éppen ideje, mert körülbelül másfél hete írtam az elsőt. Ezért kaptam is mindenkitől, hogy milyen lusta vagyok. Azt hiszem van benne valami. Nade magamnak csináltam a zavart, mivel most másfél hét történéseit kell leírnom, ami előre láthatólag nem lesz rövid. Mondjuk ez másnak nem akkora gond...:D
Szeretném bevezetni azt a játékot, hogy minden blogbejegyzés után rendezzünk egy bulit. Vagy csak bontsunk egy pezsgőt, de a konfettit azt kihagyhatjuk igazán. ;)

Mióta nem írtam, azóta túl vagyunk egy hétvégén és a lányok is megbocsájtották a locsolkodós eksönünket...annyira vicc volt...:D
Mindenféle érzelem bevitelétől szeretném megkímélni a blogot, ha a monoton sulis dolgokról írok. *Majd elmondom miért. Tulajdonképpen túl vagyunk egy civilizáció dogán, aminek kemény kérdésein elég nehezen tudtuk átrágni magunkat. Majd a jegyeken is meglátszik... Majd kijavítjuk..:D
Mint például az irodalomjegyeken... huhu... elég durván sikerült a doga... inkább nem ejtek róla több szót..:D
Az angol matekóra viszont azt hiszem egy külön műfaj... az, hogy a tanárunk -nevezzük például Csaba tanárúrnak- szaktanári figyelmeztetést adott egy diáknak -nevezzük például Máténak- az kissé meglepő cselekedet volt, de én csak egy blogíró vagyok, nem szólhatok bele. :D Jaki, aki mellettem ült ezzel jellemezte a vitát és ezt írta fel a padra:

"Dráma a teremben!" és, hogy: "A hangulat a tetőfokára hág!"

Azt hiszem ezzel mindent leírt erről a kíméletlen helyzetről... Ez a kegyetlen sors! Habár lehet, hogy rajtam kívül sokan mosolyogtak ezen a dolgon....:D

A sulis dolgokról szerintem ennyi bőven elég.... Jöhetnek a kulturális programok..xD
Kezdjük mondjuk ott, hogy az osztályunkban szabadalmaztattunk egy új, nagyon modern találmányt, amilyet még soha nem látott a Világ! Ideje lerántanom róla a leplet. Tádámmm: Íme a forradalmian új Xpress Pogácsa! Hallgathatsz rajta zenét, csodálatos hangminősége van, habár ha nagyon dübörög a zene, akkor leesnek a pogácsáról a szezámmagok.. Könnyen hordozható, simááán zsebre teheted vagy akár menőzhetsz a haveroknak, mert nekik még úgysincs ilyen tuti holmijuk! Hogyha hazaérnek, majd sírva rohannak az anyukájukhoz, hogy vegyen nekik ilyet, mert enélkül nem Élet az Élet! Még egy előny a kütyühöz: Ha megunod a zenét, akár meg is eheted a pogácsát! Nem semmiii, hmm?!
Az Xpress Pogácsa megálmodója: Cseh Andris
kivitelezői: Cseh Andris, Perge Laci
Sajnos még nincsen művésznevük, de terméküket már lehet kapni a Té-Mobil üzletekben és az egri háztartási boltokban!
Még képet is mellékelek erről a tecnikai csodáról.
Ár: 5 font. Annyiért simán megéri. Köszönet nekik! :D

Ennyit a pogi reklámról, azért remélem többnyire jól írtam le az adatokat...:D

Mindenki vár valamit.
Ezzel a mondattal jellemezhetném előző hetünket. A legtöbben a szerdát vártuk, de nem mindenki ugyanabból az okból. Februárban elmaradt, a minden évben megrendezett Gárdonyi-bál, sajnálatos események miatt, és most április 22. napján bepótolták a bulit. Szokás szerint a kilencedikesek táncoltak, majd pedig a "Tutti-Frutti" zenekar teremtett retro hangulatot a bálon... Az osztályból a kolis lányok és Jakab Gábor vett részt a bálon. Jaki persze nagyon ropta a "Csókkirály" című számra...háhh...:D
Kucsera, Zsolti meg én is szivesen elmentünk volna erre az öltönyös kis murira, dehát nem tehettük, mivel szerda este 19:00-tól a
Magyar Liga Válogatott- A.C. Milan meccset néztük élőben Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban. Hát nem volt semmi...:D
Izgalmas meccs volt, betermeltünk 8 zacskó szotyit, 2 zacskó chipset, 6 szendvicset meg 3 innivalót és vége lett a meccsnek... 2:5-re kikaptak a magyarok, de legalább láttuk Beckham-éket focizni... Élménynek ötös! Az ismerősök azt mondták, hogy a tv közvetítés nem mutatott minket. Ha ez igaz, akkor felháborító... Ott volt 25 ezer néző és pont minket nem mutattak?! Ezt nem vártuk volna... Pedig rákészültünk reggel suliban: Nick óráján Jakab angliás zászlójára rárajzoltuk nagy betűkkel, hogy: EGER és úgy terveztük, hogy azt fogjuk lengetni. Megnyugatok mindenkit, nem vertek agyon bennünket. Fölényben voltunk. Hárman a 25 ezer ellen? Ha-ha. :D Miután vége lett a meccsnek, apum, elterjedtebb nevén: Deák Tibi hazahozott minket kocsival, és Kucsi meg Zsolti nálam aludtak. Otthon még mindenki bedobott egy felest, majd pedig a teraszon szívtunk friss levegőt és így fél 1 lett mire eljutottunk oda, hogy lefekszünk. Másnap aztán dicsekedhettünk a többieknek a menő tapasztalatainkkal...:P
(A Gárdonyi-bálról is töltök fel képeket, ha kapok:P)

Jaki és én pedig még a csütörtöki napot is vártuk, mivel aznap érkezett meg a könyv, amit Eszternek rendeltünk a születésnapjára. Így már pénteken oda is tudtuk neki adni A "New Moon" című könyvet, ami a Tvájlájt folytatása... Mégegyszer Boldog születésnapot Eszter!!!(L):)

Egy izgalmas Batman filmet is le tudtunk volna forgatni Laci és Andris segítségével, ami tele van látványeffektekkel meg minden ilyen vizuális segédeszközökkel. Hát kik tudják még ilyen precízen lefotózni a Batmobilt repülés közben??
Fantasztikus. Támogatom, hogy ezzel üsse el Batman Jokert a következő részben. Megoldható lenne?? És az hogy ne fürgyé' le?
Ja azt már ne itt beszéljük meg. 5 ezerért....
najó... 5 fontért...
Anti Joker Club.


*Most visszatérek egy történetre: Azt hallottam, hogy egy blogíró diák a blogjában leírta a sulis dolgait, úgy, hogy a tanárokról is leírta őszintén a véleményét..és nem írt túl szép dolgokat róla. Egy borús napon valamelyik tanár elolvasta a blogot, a diákot pedig kicsapták a sulijából.
Remélem ez a történet mindnyájunkat tanulságos volt és értitek mire célozgatok... Amondó vagyok, hogy ne kockáztassunk. Szóval visszafogom a bátorságot.:D*

Nagyon izgalmas előző hetünk volt tele drámával, akcióval és szenvedéllyel!Mint egy szappanopera! Hát kell ennél több?
deákmáté követítését olvashatták. Magyarország, BAZ megye, Mezőkövesd.
(A módosítás jogát fenntartom.:D)

aláírás: dm.

A Kezdet.

Hát sziasztok! Rám, Deák Mátéra hárult a becses feladat, hogy osztályom blogját szerkesszem, természetesen a kellő segítséggel. Ez egy forradalmi újítás, ami megpróbálja közrefogni az osztályunk dolgait. Ennél szebben meg se tudtam volna fogalmazni... Amit tudni kell rólunk, hogy K betűjelű osztályba járunk, angoltudás kellene. Ezért vagyunk mi a "Káosz-tály":) Mint blogunk címében is szerepel, Kezdetnek fel is töltök egy képet az egész osztályról, ami Angliában készült, mert nekünk olyanunk is van, és ezzel fel is vágunk:

Minden a mai áprilisi napon kezdődött, mikor a Cé csoport lektori óráján Nick megkért arra, hogy mint osztálytitkár csináljak egy honlapot az osztálynak. Hát mivagyok én?! Számtech zseni??! A kellő nyomatékkal kifejeztem, hogy ez nem olyan jó ötlet, de rábeszélt, hogy azért blogot azt igazán írhatnék... Naná, miért is ne? és tádááámmm: Íme a blogunk! Most jött el az idő a pezsgőbontásra, és a hajnalig tartó bulizásra, hogy ezt megünnepeljük... azthiszem...ha nem, akkor arra is kerítünk alkalmat...:D

Egy ilyen blog meg ráadásul kicsit nagyon dob az imidzsünkön, mert annyira menőőőő. Ezt mindenféleképp hozzá kell tenni. Lehet, hogy nem fogjuk tudni itt visszatartani...khm...véleményünket a tanárainkról meg egyéb nyavajákról, de ez itt megbocsájtható, hiszen megérdemlik...csak nyugodtan! :D

A mai napról: Ez a nap már előre meg volt tervezve néhány fiú körében, azaz az apró részletek... Ugyanis ez volt a szünet utáni első tanítási nap, és hát ha úgy vesszük akkor még tegnapelőtt Húsvét volt... Épp ezért kiterveltük hogy mi lenne ha bevinnénk egy üveg szódát a suliba és egy két lányt meglocsolnánk, nehogy már elhervadjanak a mi hibánkból:P Háhh... mondani se kell elég vicces látványt nyújtottak... Élen Jakabbal, Zsoltival, Kucserával, Attilával na meg velem merészen lövöldöztük nyakon a lányokat vízzel. A legtöbbet azthiszem Veronika kaphatta...hehe... 2 keze, feje, meg mindene... hehe... de megöntöztük Eszter buksiát, pedig azt mondta, hogy akkor nagyon megbánjuk, és Otit, Lucát, Timit, Sziszit, Begit, ha valakit kihagytam az megüthet. :D Föciórán pedig elkaptuk Luca tanárnőt is, és jól nyakon öntöttük...kicsit muris volt nézni, ahogy egész órán csöpög a hajából a víz...háhhh... De osztályon kívül még kapott bőven Kitti, Klaudia és Ági is (ő Jakab jóvoltából). És hopp már el is fogyott a vizünk... Hát nem kegyetlen az élet?! Így összességében öntelten és elégtétellel léphettünk ki a suli ajtaján és nem is gondoltunk arra, hogy ezek a lányok bizony nagy bosszúszomjjal küzdenek és már vettek is 2 üveg szódát, hogy jól visszakapjuk, amit adtunk nekik... így hát mi is vettünk még 2 üveg szódát és harcra készen vonultunk vissza a bévébe, ami egy kultúrális hely Eger szívében (xD)...de még jó, hogy később győzött a józan ész és le tudtuk őket beszélni erről a kis huncutságról... Húsvét van, mégis a fiúk locsolnak... A bévében okozott károk keletkezésében, pedig egyértelműen kijelentem , hogy nem vettünk részt. ;)
A délután végén a fiúk jó érzéssel, a lányok csurom vizesen indultak a maguk dolgára... de kitudja, reméljük, azért nekik is jó volt, már amennyire lehetett...:P

A mai kezdetleges blogolásba ennyi információt szántam, remélem elnyeri az érdeklődők tetszését!:)

ui: Ha úgy lenne, hogy a saját nevemet írom le akkor deákmátét fogok írni. (Ne tévesszen meg senkit.) :D:D


További kellemes olvasgatást, már most alig várjuk a következő Húsvétot... Vigyázzatok lányok! :)

aláírás: dm.