Szolgálati tánc a halállal.

Hátsziasztok!
Köszöntök mindenkit, ismét másfél -ha nem kettő- hetes kieséssel. Még mindig kissé frusztrál a gondolat, hogy mindig atomhosszú blogokat írok, ahelyett, hogy sok kicsit írnék. Nemtudom. Így lehet, hogy egy blog megírása vagy olvasása fárasztóbb, mint amúgy. De még nem volt panasz. Ha bevezetnénk azt a rendszert, hogy minden blog utána bulizunk, akkor egyrészt: nem lenne olyan rossz, hogy nem kéthetente írok, mert az azért mégis kímélőbb lenne... Másrészt akkor már be is kéne pótolni, ezzel együtt négy bulit... Na az már nem lenne olyan kímélő...:D Ha már buli filozófiáról van szó, tervezem, hogy június 23.-a előtti hétvégén kéne rendezni egy összeröccenést egy nyaralóban a Zsóriban. Igaz, az sem lenne pihentető. Délelőtt, délután Zsóri, este nyaraló na meg: "Ereszd el a hajam...!" Adatokért lehet jelentkezni akár Suginál is, de nálam célszerűbb...:D


Szolgálati tánc a halállal.
Ezzel a mondattal tudnám jellemezni előző egy-két hetünket. Amit most elmesélek az a színtiszta igazság. Eger városában játszódik drámánk. Tulajdonképpen mindenki azon gondolkodott, és még fog is, hogy milyen lenne ha már nyári szünet lenne. Egyhangú vélemény: CSODÁS. Igaz, amíg ezen gondolkodunk az idő csak lassabban telik, és mikor ráeszmélünk a valóságra, rájövünk, hogy a szünet még elég messze van. Eszünkbe jutnak ügyes-bajos gondjaink, mint pl: javítás töriből, dogák angolból vagy egyéb más indegennyelvi tantárgyakból... Főleg a németesek kedvéért írtam ezt, de senki nem panaszkodhat...
Jaj, és ott vannak a csodálatos tesi órák, mikor le kell futnunk a 2000 (kétezer) m-es távot, mindezt kretén, fülledt, nyálkás melegben, és ebben ugyebár a dohányostüdő nem kimondottan segít. De attól még fujj. Jellemzően egész délelőtt esett az eső, és akkor sütött ki a nap, mikor rohangálnunk kellett. Hát kössz. Igaz, tesi előtt a fiúöltözőben már lefárasztottunk magunkat egy "Kicsi a rakás" partival, amiben sok szerepett játszott az az érdekes és bizonytalan eredetű masszírozóágy, amire az öltözőben bukkantunk. Persze mikor megérkezett tanárúr, már az ágy közelében sem voltunk, mégis mikor beállított ezt mondta:
-Máté, Gábor 10 fekvő!
-Dehát miért??!
-Mert ordítást hallottam.
Ez félig meddig megérthető. Ugyanis én szokásomhoz híven nem igazán voltam csendben...de Gábor... ő nem igazán tudott volna kiabálni, hiszen a többiek kicsiarakás közben kipréselték az összes levegőt a tüdejéből. Végülis túlélte. Oxigénpalack sem kellett. A többiek meg csak röhögtek. Megértem. :D

Ami a cé csoport angolórát illeti, nem szeretnék róla sok szót ejteni, mivel ha mégis ezt tenném, akkor kevés lenne ezekből a jó szó...:D
Annyit mondok: jelen pillanatban elég reménytelen a helyzetünk. Visszafogottan fogalmazva..:S

De miért is pazarolnám a szavakat az unalmas részletekkel? Voltak itt azért vidám dolgok is. Elmondom mik voltak, de nagyrészt csak a metafizikáját, mert a fizikája nem lenne olyan izgi. Hehe.
Kezdjük például azzal, hogy egy álmos csütörtök reggelen első óra után az osztállyal átvágtunk a kerten, hogy inkább kényszerből, mint saját akaratból bemenjünk a suliba. Egyszercsak Bélának eszébe jutott valami és gyorsított a tempón. Minden olyan gyorsan történt. Béla a gyors lépkedés közben kizökkent a relatív egyensúlyából és kétszer beletaposott a virágföldbe. Kb két másodperc után az udvart bezengte Ilcsi néni eksztázisba esett sikítása. Béla után szaladt és jól megfenyegette, hogy ezért aztán olyat kap, hogy alulról szagolja a virágföldjét. De ehelyett egy kapát nyomott a kezébe és ráparancsolt, hogy kapáljon. Már csak egy ostor hiányzott. A helyzet mérhetetlen komolyságát csak fokozta az, hogy az osztály többi tagja már fetrengett a röhögéstől. Sajnos képet nem sikerült róla készítenem, pedig másfél méterre álltam tőle, csakhát osztályfőnök nem engedte. Pedig annak a képnek itt lett volna a helye. Béla szolgálati tánca a kapával. Affenébe.
Később a kolis fiúk, meg én eltöltöttünk egy kellemes ebédet, köszönhető ez a mekis kuponjainknak, amikkel négyen kb 5ezer Ft-ot takarítottunk meg, és persze degeszre zabáltuk magunkat. Hmmm. Lehetett választani, hogy egészségesen eszünk vagy jóllakunk. Jóllaktunk.
Erről viszont tudtam képet tölteni. A fiúk szolgálati tánca a Big Mac-kel. Fincsiii.

Túléltük a szerdai fogászatot is több-kevesebb sikerrel. De legalább nem volt első óránk, és fogászat után be tudtunk venni magunkat a biztonságot és nyugalmat tükröző Bévébe.
Mielőtt azt hinnétek vége. Korántsem! Most jön a csúcspont! Erotika a köbön! Leírhatatlan izgalmak! Letaglózza aki látja!
Sexuális felvilágosításban avagy témázgatásban volt részünk az iskolaivédőnővel. Mint a képen is látszik az előadás címe: Kamasz-útra-való.
Mi jobban szeretjük úgy mondani, hogy:
Kámasz-útravaló... Annyira de annyira szórakoztató volt ez a business, hogy kábé a felét átröhögtük. Najó azért voltak tanulságos dolgok is. De mégis ki az a hülye, aki ilyen nevet ad egy bizonyos folyadéknak, hogy: "Bonjour-csepp"?? Ez akkora vicc.:D
És azt is elég igazságtalannak találom, hogy a lányok kaptak ajándékcsomagot, a fiúk pedig csak le lettek leggyintve. Hogyvanez?! Na mindegy. Ennyi baj legyen.

És végül egy átvegetált hét után eljött a várva várt péntek. Szeretjük a péntekeket. Talán azért, mert rájövünk, hogy ez az egy nap választ el minket attól, hogy hétvégén beteljesüljünk. Ilyenkor már nem igazán tudjuk kontrollálni az érzéseinket, és elég könnyen ki tudjuk engedni a fáradt gőzt... Jaki és én általában az utolsó órán, földrajzórán szoktuk ezt véghez vinni. Csak mindig máshogyan. De egy biztos. Általában ránk jön a röhögőgörcs. Ez olyan mindenröhögős hangulat, amikor az ember azért röhög, mert elképzeli mi lenne, ha röhögne. Más magyarázattal nem tudok szolgálni. De ha egyszer annyira jóóó. De most Zsolti, Jaki és én létrehoztunk az osztály állatkáját,-ami egy szalaghoz kötött Coca-Colás üveg volt. A neve Buksi lett. Rángattuk ide-oda, míg egyszercsak Veronika jól megitta, ami benne volt és ezzel Buksikának befellegzett. Szörnyű egy halál ez. mit lehet tenni, elrettentő példának kikötöttük az ablakba. Itt is egy kép róla, tádámm. Hehe. Így ütöttük el az időt, most is, mikor váratlanul hangokat hallottunk kiszűrődni a hangosbemondóból. Luca Enikő tanárnőőő elküldött, hogy kérdezzem meg mi akart ez lenni. Igaz mi először arra gyanakodtunk, hogy UFO támadás, így nem nagyon akartam egyedül menni dehát ha egyszer muszáj... Elmentem a hangtechnikushoz, és eléggé hülyén fejeztem ki magam....Idézem:

-Khmm, elnézést, de azt hiszem hangokat hallottunk..
-Öööö...Azt hiszem ezzel nem engem kéne megkeresned.

Na bumm. Ez egy X. Végülis sikerült kimagyaráznom magam, de nem múlott sokon. És ezt már nem mosom le magamról. Betudható a péntek délutáni gőzkieresztésnek. Mi ez ha nem szolgálati tánc a halállal?


Vidám hírnek tudható be, hogy számíthatunk egy osztálykirándulásra június 10.-e körül a Tisza-tó környékére. Vagy a folyó? Víz-víz. Sajna úgy néz ki, hogy egy napos lesz, de azért a remény hal meg utoljára. Remélem mindenki várja. Kell már egy kis közös kikapcs. Így évvégére éppen ideje.


Végezetül, közzétenném a hét különdíjas fotóját, egy kis ízelítőt milyen az mikor Jaki kiengedi a gőzt. A hét fotója:

Jakab Gábor a képmutató

Hát nem tökjó? Na ideje lezárnom a beszámolót egy pár napra, remélem tetszetősre sikeredett.
deákmáté közvetítését olvasták. Magyarország, BAZ megye, Mezőkövesd.

aláríás: dm.