Inkompetencia.

Hátsziasztok!

Volt már veletek olyan, hogy este 11 órakor annyira ráérjetek, hogy szükségét érezzétek megosztani a világgal, miféle filozofikus gondolatok támadtak rátok? Velem nem sűrűn. Úgy néz ki eljött az ideje. Olyan ez, hogyha az embert megtámadják ezek a filozofálós gondolatok, egy nagy péklapáttal próbálja őket visszakergetni a laposkő alá, ahonnan előjöttek. Ez már atomfizika.
Ha észrevettétek 4 (négy) ismétlem, 4 nap után írok újra blogbejegyzést. Ez nem szokatlan? Ennek köze lehet a világvégéhez? Vagy az iraki háborúhoz? Ne gondolkodjatok a válaszon, ez amolyan költői kérdés volt. Szóval újra jelentkezem szerény hajlékomból az elmúlt 4 nap eseményeivel. Azért írok ilyen hamar, mert holnap sokan elmegyünk Erdélybe az osztályból és még egy utolsó kis bejegyzést, azért jó lenne közzé tenni. :))

Arra kérek mindenkit, a blog olvasása közben, ha eljut az "Állj!" felirathoz, hogy hagyja abba az olvasást. A következő blogot, csak a felügyelő tanár jóváhagyásával kezdheti el olvasni!
Nade kezdjük.

A hétfői napunk mondhatni rázósra is sikeredhetett. Leginkább a töri óra hagyott maga után nyomokat. Legalábbis Zsoltinak és nekem. Mivel Kovács Ottó tanár úr.. (K.O.) elsőpados dolgozatra invitált meg minket, és nem igazán hagyta meg a leheteőséget, miszerint visszautasíthatjuk. Hát köszi. Ezzel nagyban eldöntötte az évvégi jegyünket valószínűleg. Cöhh. Tulajdonképpen átlazsáltuk ennek köszönhetően az órát, nem mondanám, hogy aktívan írtunk volna...Sajnos. De eldöntöttük írunk egy számot róla melynek fő szövege, a refrén nem más mint:

(8) Our favourite teacher is Mr. Smith (8)

Meg azt is eldöntöttük, hogy soha nem fogunk nála kiselőadást tartani. Semmilyen körülmények között. Talán ha az életünk múlik rajta. Hehe.

Nos, a kedd az mondhatni mérföldekkel jobb volt. Szerettük a májusi kedd reggeleket, mert akkor sosem volt első óránk, a lennt említett Chicago megnézése miatt. Mondtam én, hogy tetszett ez a ChiKÁgo dolog.... Első lyukasóránkban a bévében üldögéltünk és egy új közös nótát dúdolgattunk melynek címe: "Eine, zwei Policie". Hááát röpke 20 éves lehet ez a szám, de Jaki betanított nekünk egy nagyon menő táncot rá. Majd később fogok róla feltölteni videót, de el ne felejtsétek! Nagyon tökös tánc. :D
Gyorsan el is telt ez a nap, és még a tesi is kifejezetten élvezhető volt az évvégi felmérések mellett, mert a pálya tele volt éppen működő locsolókkal. Ez annyira kapóra jött, a fekvőtámaszok és felülések után a tűző napon, hogy egyből bele is vetettük magunkat, és átázott pólóval és gatyával beplattyogtunk az öltözőbe. Nagyon eláztunk. Mint Rihanna. Elá-elá, é-é Under my Umbrellaaa..... Ígérem nem terveztem több ilyen szóviccet. Délután a kolis fiúk olyannyira megéheztek, hogy lelki szemeik előtt már csak egy csodálatos ebéd lebegett és embernek kellett volna lennie a talpán aki megakadályozza őket abban, hogy egyenek. Egy egész délutánt töltöttek el kaja kereséssel, mert hát olcsón akartak sokat enni. Ez nem megy olyan könnyen. Sok rosszakaró nem adott nekik erre a célra fedezetet és hitelt sem, de végül hősies és bátor harc után, sikerült hozzájutniuk 2 zsömléhez és 10 dkg sajtos párizsihez. A mellékelt kép is mutatja, amint Kucsera barátunk hatalmas átéléssel termeli ezt befelé. Nem mellesleg utána vettek csokit és jégkrémet, megolvasztották és "Two girls, one cup"-osat játszottak vele. Aki nem ismeri ezt a videót, azt nyomatékosan kérem, hogy a saját érdekében ne nézze meg!!! Kérem!!! Addig jó neki! Túl nagy lelki terrort tud okozni.


Inkompetencia.
Szerdai napunk erről a bizonyos kompetencia felmérésről szólt. Ez tulajdonképpen annyit elentett, hogy 4 órán keresztül írtunk hülye magyar, meg érdekes mennyiségű matek teszteket. Azt is jelentette, hogy korábban kell bemenni. Affenébe. A magyar feladatok eléggé, hogyismondjam, bugyuták voltak szerintem, tulajdonképpen csak olvasni kellett tudni hozzá. De javítson ki aki szerint ez nem így van. A matek viszont egy egész más téma, mivel lényegesen több feladat volt a kelleténél. Mikor hátra néztem Lacira, láttam, hogy ő is ugyanolyan tanácstalan szemekkel méregeti a matekot, mint én és ez kicsit megnyugtató volt. Az viszont már nem, hogy Zsolti, aki előttem ült egyfojtában írt és óra végére még be is fejezte a matekot. Én már a matekból, mikor láttam, hogy csak 5 percem van, az utolsó 5 oldalt úgy ahogy volt, kihagytam és onnantól inkább a tanulói kérdőívre koncentráltam. Az is elég muris volt, főleg, hogy Lacival azon gondolkodtunk, hogy be kéne jelölni mindenhol a legrosszabb válaszokat, hogy baromi hátrányos helyzetűeknek tűnjünk... pl: a pincében lakom, 8 testvéremmel, gyerekszoba látótávolságon belül sincs. Ezt az ötletet azonban elvetettük. Azért mégiscsak adjunk neki valami tartást. Az írás közti szünetben történt egy nagy fodulat. Ati és Kucsi megjelentek és betrappoltak a lányvécébe. Én kicsit ledöbbentem és benéztem utánuk az ajtón, de csak ittak. Már kezdtem megijedni. Miközben ők jöttek kifelé, mi Orsival döbbenten néztük őket, de főként azon lepődtünk meg, hogy osztályfőnök, aki mellettük állt, ebből az egészből nem látott semmit. Na mindegy. A felmérés után a bévében Zsolti szolid és kicsi betűkkel, amint ez a képen is látható, ráírta a karomra, hogy Inkompetencia...Alkoholos filccel. De még mindig jobb, mintha impotenciát írt volna. Ez a nap is eltelt, utána lehetett banzájkodni Egerben estig. De az azért feltűnő volt hogy először csak tizedikesek voltak a bévében. Hehe.

A csütörtöki napról annyit számolok be, hogy mekkora ijedelmek értek embereket. Általában Veronika által, hiszen befonták a haját, így ahogy látszik a képen, és sokan először megijedtek, mikor beállított ilyen hajjal meg a napszemüvegben. Szegény Orsi úgy megijedt, hogy egy ideig biztos nem fogja kiheverni...Edina a szemüveg miatt, pedig már csak Trinity-nek hívja Veronikát, mert állítólag a Mátrix-ból jött. Állítólag. Igaz ő azt használta, hogy "afrocigány", nem pedig "afrokínai". A hét kérdése: Milyen lehet egy afrokínai? Kérjük válaszaikat sms-ben küldjék a nagyon emeltdíjas számunkra, hogy legyen bevétele a blognak és tudtjunk mindenféle menő effekteket vásárolni. Jó lenne ha lenne rá lehetőség, hogy az afrikai éhezőknek is tudjunk küldeni egy kis segítséget belőle.
Eddigi támogatóink: Kucsera Fekete Pálinka Rt. és a Hokk-Hopp rádió.
Várjuk szíves jelentkezését, vagy adója 1 %-át.


Még egy esemény: Már teljesen biztos a június 10.-ei osztálykirándulás a Tiszához. Ennek már örülhetünk ránk fér ez a jó kis időtöltés. Sajna egy napos lesz, de azért a hangulat ott lesz a toppon. Azonban itt van még egy kérdés: Ki az a Mr. Fehér?
Mr. Fehérről annyit tudunk, hogy ő a rendszergazda, az ő kezében van a fél Tisza, és a nyaralók, kempingek meg ilyesmik, de mégis... Nem nyugtalanító egy kicsit? Osztályfőnök, aki mindig angolul mond mindent miért nem mondja azt, hogy Mr. White? Miért Mr. Fehér? Ez olyan hátborzongató...Miért nem mondja ofő az ő nevét is angolul? Hmmm? Nemtudom... Ez gyanús... Szerintem először legyünk tartózkodók vele szemben. Kitudja mi vár ránk. Később okosabbak leszünk.

Tulajdonképpen összefoglaltam a 4 nap eseményeit így hajnaltájra. Magam is meglepődtem, hogy rövid időn belül is tudok sokat írni, pedig nem terveztem. Na ilyen gonoszak ezek a filozofikus gondolatok! Nekem nem sikerült visszakergetnem őket. Remélem ti több sikerrel jártok. 1 óra múlva indulok Egerbe, hogy elérjem az Erdélyi csatlakozást. Hajnal 1 óra van.
Mindenkinek kellemes 4 napos szünetet kívánok, töltsétek az időt okosan!
Még 3 nap van hátra a naptári nyárig.
És még 10 (?) tanítási nap van hátra? Ez már igazán nem sok. Bírjuk ki.
Itt lezárom ezt a blogbejegyzést.
deákmáté közvetítését olvashatták. Blablabla.
aláírás: dm.
ÉS MOOOST:

Szolgálati tánc a halállal.

Hátsziasztok!
Köszöntök mindenkit, ismét másfél -ha nem kettő- hetes kieséssel. Még mindig kissé frusztrál a gondolat, hogy mindig atomhosszú blogokat írok, ahelyett, hogy sok kicsit írnék. Nemtudom. Így lehet, hogy egy blog megírása vagy olvasása fárasztóbb, mint amúgy. De még nem volt panasz. Ha bevezetnénk azt a rendszert, hogy minden blog utána bulizunk, akkor egyrészt: nem lenne olyan rossz, hogy nem kéthetente írok, mert az azért mégis kímélőbb lenne... Másrészt akkor már be is kéne pótolni, ezzel együtt négy bulit... Na az már nem lenne olyan kímélő...:D Ha már buli filozófiáról van szó, tervezem, hogy június 23.-a előtti hétvégén kéne rendezni egy összeröccenést egy nyaralóban a Zsóriban. Igaz, az sem lenne pihentető. Délelőtt, délután Zsóri, este nyaraló na meg: "Ereszd el a hajam...!" Adatokért lehet jelentkezni akár Suginál is, de nálam célszerűbb...:D


Szolgálati tánc a halállal.
Ezzel a mondattal tudnám jellemezni előző egy-két hetünket. Amit most elmesélek az a színtiszta igazság. Eger városában játszódik drámánk. Tulajdonképpen mindenki azon gondolkodott, és még fog is, hogy milyen lenne ha már nyári szünet lenne. Egyhangú vélemény: CSODÁS. Igaz, amíg ezen gondolkodunk az idő csak lassabban telik, és mikor ráeszmélünk a valóságra, rájövünk, hogy a szünet még elég messze van. Eszünkbe jutnak ügyes-bajos gondjaink, mint pl: javítás töriből, dogák angolból vagy egyéb más indegennyelvi tantárgyakból... Főleg a németesek kedvéért írtam ezt, de senki nem panaszkodhat...
Jaj, és ott vannak a csodálatos tesi órák, mikor le kell futnunk a 2000 (kétezer) m-es távot, mindezt kretén, fülledt, nyálkás melegben, és ebben ugyebár a dohányostüdő nem kimondottan segít. De attól még fujj. Jellemzően egész délelőtt esett az eső, és akkor sütött ki a nap, mikor rohangálnunk kellett. Hát kössz. Igaz, tesi előtt a fiúöltözőben már lefárasztottunk magunkat egy "Kicsi a rakás" partival, amiben sok szerepett játszott az az érdekes és bizonytalan eredetű masszírozóágy, amire az öltözőben bukkantunk. Persze mikor megérkezett tanárúr, már az ágy közelében sem voltunk, mégis mikor beállított ezt mondta:
-Máté, Gábor 10 fekvő!
-Dehát miért??!
-Mert ordítást hallottam.
Ez félig meddig megérthető. Ugyanis én szokásomhoz híven nem igazán voltam csendben...de Gábor... ő nem igazán tudott volna kiabálni, hiszen a többiek kicsiarakás közben kipréselték az összes levegőt a tüdejéből. Végülis túlélte. Oxigénpalack sem kellett. A többiek meg csak röhögtek. Megértem. :D

Ami a cé csoport angolórát illeti, nem szeretnék róla sok szót ejteni, mivel ha mégis ezt tenném, akkor kevés lenne ezekből a jó szó...:D
Annyit mondok: jelen pillanatban elég reménytelen a helyzetünk. Visszafogottan fogalmazva..:S

De miért is pazarolnám a szavakat az unalmas részletekkel? Voltak itt azért vidám dolgok is. Elmondom mik voltak, de nagyrészt csak a metafizikáját, mert a fizikája nem lenne olyan izgi. Hehe.
Kezdjük például azzal, hogy egy álmos csütörtök reggelen első óra után az osztállyal átvágtunk a kerten, hogy inkább kényszerből, mint saját akaratból bemenjünk a suliba. Egyszercsak Bélának eszébe jutott valami és gyorsított a tempón. Minden olyan gyorsan történt. Béla a gyors lépkedés közben kizökkent a relatív egyensúlyából és kétszer beletaposott a virágföldbe. Kb két másodperc után az udvart bezengte Ilcsi néni eksztázisba esett sikítása. Béla után szaladt és jól megfenyegette, hogy ezért aztán olyat kap, hogy alulról szagolja a virágföldjét. De ehelyett egy kapát nyomott a kezébe és ráparancsolt, hogy kapáljon. Már csak egy ostor hiányzott. A helyzet mérhetetlen komolyságát csak fokozta az, hogy az osztály többi tagja már fetrengett a röhögéstől. Sajnos képet nem sikerült róla készítenem, pedig másfél méterre álltam tőle, csakhát osztályfőnök nem engedte. Pedig annak a képnek itt lett volna a helye. Béla szolgálati tánca a kapával. Affenébe.
Később a kolis fiúk, meg én eltöltöttünk egy kellemes ebédet, köszönhető ez a mekis kuponjainknak, amikkel négyen kb 5ezer Ft-ot takarítottunk meg, és persze degeszre zabáltuk magunkat. Hmmm. Lehetett választani, hogy egészségesen eszünk vagy jóllakunk. Jóllaktunk.
Erről viszont tudtam képet tölteni. A fiúk szolgálati tánca a Big Mac-kel. Fincsiii.

Túléltük a szerdai fogászatot is több-kevesebb sikerrel. De legalább nem volt első óránk, és fogászat után be tudtunk venni magunkat a biztonságot és nyugalmat tükröző Bévébe.
Mielőtt azt hinnétek vége. Korántsem! Most jön a csúcspont! Erotika a köbön! Leírhatatlan izgalmak! Letaglózza aki látja!
Sexuális felvilágosításban avagy témázgatásban volt részünk az iskolaivédőnővel. Mint a képen is látszik az előadás címe: Kamasz-útra-való.
Mi jobban szeretjük úgy mondani, hogy:
Kámasz-útravaló... Annyira de annyira szórakoztató volt ez a business, hogy kábé a felét átröhögtük. Najó azért voltak tanulságos dolgok is. De mégis ki az a hülye, aki ilyen nevet ad egy bizonyos folyadéknak, hogy: "Bonjour-csepp"?? Ez akkora vicc.:D
És azt is elég igazságtalannak találom, hogy a lányok kaptak ajándékcsomagot, a fiúk pedig csak le lettek leggyintve. Hogyvanez?! Na mindegy. Ennyi baj legyen.

És végül egy átvegetált hét után eljött a várva várt péntek. Szeretjük a péntekeket. Talán azért, mert rájövünk, hogy ez az egy nap választ el minket attól, hogy hétvégén beteljesüljünk. Ilyenkor már nem igazán tudjuk kontrollálni az érzéseinket, és elég könnyen ki tudjuk engedni a fáradt gőzt... Jaki és én általában az utolsó órán, földrajzórán szoktuk ezt véghez vinni. Csak mindig máshogyan. De egy biztos. Általában ránk jön a röhögőgörcs. Ez olyan mindenröhögős hangulat, amikor az ember azért röhög, mert elképzeli mi lenne, ha röhögne. Más magyarázattal nem tudok szolgálni. De ha egyszer annyira jóóó. De most Zsolti, Jaki és én létrehoztunk az osztály állatkáját,-ami egy szalaghoz kötött Coca-Colás üveg volt. A neve Buksi lett. Rángattuk ide-oda, míg egyszercsak Veronika jól megitta, ami benne volt és ezzel Buksikának befellegzett. Szörnyű egy halál ez. mit lehet tenni, elrettentő példának kikötöttük az ablakba. Itt is egy kép róla, tádámm. Hehe. Így ütöttük el az időt, most is, mikor váratlanul hangokat hallottunk kiszűrődni a hangosbemondóból. Luca Enikő tanárnőőő elküldött, hogy kérdezzem meg mi akart ez lenni. Igaz mi először arra gyanakodtunk, hogy UFO támadás, így nem nagyon akartam egyedül menni dehát ha egyszer muszáj... Elmentem a hangtechnikushoz, és eléggé hülyén fejeztem ki magam....Idézem:

-Khmm, elnézést, de azt hiszem hangokat hallottunk..
-Öööö...Azt hiszem ezzel nem engem kéne megkeresned.

Na bumm. Ez egy X. Végülis sikerült kimagyaráznom magam, de nem múlott sokon. És ezt már nem mosom le magamról. Betudható a péntek délutáni gőzkieresztésnek. Mi ez ha nem szolgálati tánc a halállal?


Vidám hírnek tudható be, hogy számíthatunk egy osztálykirándulásra június 10.-e körül a Tisza-tó környékére. Vagy a folyó? Víz-víz. Sajna úgy néz ki, hogy egy napos lesz, de azért a remény hal meg utoljára. Remélem mindenki várja. Kell már egy kis közös kikapcs. Így évvégére éppen ideje.


Végezetül, közzétenném a hét különdíjas fotóját, egy kis ízelítőt milyen az mikor Jaki kiengedi a gőzt. A hét fotója:

Jakab Gábor a képmutató

Hát nem tökjó? Na ideje lezárnom a beszámolót egy pár napra, remélem tetszetősre sikeredett.
deákmáté közvetítését olvasták. Magyarország, BAZ megye, Mezőkövesd.

aláríás: dm.

Chicago.

"Pop! Six! Squish! Uh, uh! Cicero! Lipschitz!"

Hát sziasztok!
Itt a 3. A várva várt harmadik. Újabb eseménytörténeti mazsolázgatás az elmúlt körülbelül, kívülbelül másfél hétről. Van itt minden: feszültség, kultúra, humor, szórakozás. És persze a névadó Káosz. Már megint másfél hetet kell így összefoglalnom... Rá kéne szoknom a gyakrabbi blogfrissítésre? Erről a témáról még ma indítunk egy internetes közvéleménykutatást. Ígérem.
De most, kéremszépen kezdődjön a show, amit alcímként Chicago-nak neveztem el. Remélem jogosan. Tádámm:


Chicago.

Az egész múlt hét már szokatlanul kezdődött. Felborult a bioharmóniája mindenkinek a ballagás eljöttével, ugyanis a kolisok nagy része bejárós lett, ami többnyire jó döntésnek bizonyult, mivel a koli menzája ballagás előtt már nem volt hajlandó kaját készíteni a lányoknak. Persze többnyire ez indok volt a menekülésre, mint felháborodás tárgya...:D... Viszont annyira nem jártak jól hiszen osztályfőnökünk elég nagy tüzijátékot csapott, hogy miért megy mindenki haza, amikor másnap reggel korán be kell jönni díszíteni... Dehát mint mindig, most is csak lecsitultak a kedélyek. Szerencsére. De szerintem nem sokon múlt.

Azonban menjünk vissza egy kicsit az időben a drámai hétfőig, amikor újabb vészes matek órát szenvedett végig az osztály. Kis híján megint maradandó büntetést mért ránk Csaba tanár úr. Pontosabban Jakira, hiszen egész órán beszélt -mint rajta kívül kb. 10 ember- és ezt a házirend bizony tiltja. A bé csoport fiúi (Jaki és én) hősiesen kiálltunk az igazunk mellett, de Gábor az ellenőrzőjét kénytelen volt beadnia. Ez után a trauma után, elhatároztuk, hogy mintha mi sem történt volna, egész órán mosolyogni fogunk. Tudjátok, úgy nagyon mosolyogni, fültől fülig érő szájjal. Ezt a házirend nem tiltja. Utána meg sem szólaltunk többet csak vigyorogtunk. Tanár urat azonban ez mégis zavarta és miután nem tudott mit szólni, ezt mondta:

"Hát ti betegek vagytok..."

Ez a mondat a szívünk belsejét is szétszaggatta. De nem az elégedettségtől. Semmiképp. Ilyet még nem hallottunk egyetlen egy matematika órán sem. Azt hiszem kezdenek eléggé feszültté válni ezek az órák. Az örök kérdés: "MIÉRT?" Na mindegy. Felejtsük el, készüljünk tovább az érettségire! Már csak 3 év. Kevésnek tűnik. Az is.

Ez után a töprengést és feszültséget felváltotta, az a bizonyos kíváncsiság, ami a színházi előadást övezte körül, melyet kedden délután néztünk meg egy-két dráma óra keretében. A performensz címe: Chicago volt. Elegáns ruha, csini cuccok, kúltúra. Ez való nekünk. Voltak, akik fiúk közül akik a saját vagy más tévhite miatt öltönyben jöttek. De nekik nem kellett tesin átöltözniük, így szívhattak egy kis friss levegőt a Népkertben...Laci és én így úsztuk meg, de Beginek sem kellett tesiznie. De így nagyon gentleman-esek voltunk. Mondjuk mindenki az volt. Lányok közül pedig mindenki akár egy Lady. Igaz ez természetes, hiszen Kások vagyunk. ;-) Zsolti nem tudott eljönni, mert ő képviseltette magát egy rájátszás focimeccsen a Gárdonyi csapatában. Előtte kívántunk egy soksikert és már rohantunk is a színházba.
Az előadás kifejezetten tetszett, az osztály nagy részének. A mű elég sexista volt, ami sosem baj, hiszen -egyefene- mi nem bántuk. Igazából a fiúk vonala, Kucsera vezénylésével még sexistább oldalt képviselt. Kucseráról átragadt Atira, róla rám, rólam pedig Jakira ez az értékrendszer. A körülüttünk ülők is elég gyakran nevettek, de volt olyan, hogy nem az előadáson. Nem is értem... Voltak kifejezetten kedvenc részek a mű során... Inkább az eleje felé, mikor ezek a számok hangzottak el: "Ez mind jazz" és "Megérdemelte" vagy más néven: "A férjgyilkosok börtöntangója"
Előadás közben mindenkinek más kötötte le a figyelmét. Kinek a színészek, kinek a francia spárga, kinek már maga a közönség. :D
De remélem mindenkiben hagyott nyomokat ez a színházlátogatás. Igaz Kucsiék időhiány miatt nem tudták ápolni színház előtti szokásukat, hogy bedobnak előtte egy... kólát. Na majd legközelebb!

"I betcha you would have done the same!"

Miután másnap a színház után elváltunk, ki-ki ment ügyes-bajos dolgára, ámbár többnyire haza és már csak a szerdát, csütörtököt kellett elviselni egy jó kis péntek este előtt, amikor ugyanis előre megfontolt és kitervelt célokkal az osztály egy része Mátrafüredre utazott, hogy ott egy "ereszd el a hajam" bulin megünnepeljék Kitti nevének napját, aki szintén osztálytársunk volt.:)
Ott volt: Edina, Veronika, Dia, Kucsera, Jaki, Zsolti az osztályból és Kitti, és Klaudia osztályon kívülről. Mindenki fel akarta köszönteni, de valójában eléggé szomjaztak is ami azt illeti mindenki kíváncsi volt Veronikára hazai környezetben (xD) és régen kellett már egy nagy buli. Én is el akartam menni, de sajnos nem értem haza időben a ballagásról, amin voltam és így nem jött össze. Így hát jövök egy bulival a többieknek a Zsóriban, de szeretnénk a kört bővíteni. ;-)
De semmiképp sem szeretnék elsiklani ennek a partinak a részletei fölött. Többiektől informálódtam, és vannak megemlítendő dolgok. Például, hogy Kucsi motorral érkezett Füredre, és mindenki az ő helyében féltette volna a motort, később Veronika és Kitti jóvoltából kissé váratlanul, de beigazolódott a félelem, hála az égnek csak vicces formában... Elkérték a motort és egy "álmokfutás" közepette az út szélén kötöttek ki... Viccesen nézett ki, íme itt is egy photo...:D
Szerencsére nem esett baja se nekik, se a motornak, de a stresszes helyzetek nem múltak el, habár ezek inkább viccesek lehettek. Felhívtam Zsoltit telefonon már az este borókásabb részén, és sokmindent hallottam. Hallottam, hogy Jaki közeli barátságba került egy szerencsétlen útszéli vödörrel, de ennek a találkának egyikük sem nagyon örülhetett, hiszen Jaki kénytelen volt föléhajolni. Hallottam, hogy Zsoltiba belekötött egy fal, ő meg erre jól behúzott a téglaemelvénynek. Nem tudom kinek fájt jobban. Na és persze hallottam azt is hogy Kucsi motorral indult útnak hazafelé, ami azért volt érdekes, mert eleinte kb. 3x ült mellé. Biztos alváshiánya volt. Mindenki éppségben és tele élményekkel ért haza szerencsére így aki nem volt ott, az belegondolhat, hogy milyen jó is lett volna ott. Nade aki nem volt ott és be akarja pótolni, annak még a Zsóriban a helye, hogy kiegészítsük ezt a társaságot. Bepótoljuk.:D

A hétvége a többnyire bulik kipihenésével, józanodással meg hasonló ínyenc hétvégi ektivitikkel telt. Kinek mi. De ez a hét sem mondhatni, hogy szokványosan telt. Sok kolis ugyanúgy bejárós maradt hiszen az érettségiek miatt (3 év) délutáni tanítás volt Eger nagyrészén, így a Gárdonyiban is. Délig alvás, vagy sunshine boogie, kinek mihez volt kedve délelőtt, azt csinált amit akart hiszen a suli fél 1kor kezdődött és 3kor volt vége. Többnyire élvezetes volt így élni, délben beiktatni egy bévézést ott a lányok: Orsi, Begi később Oti és Dorka buborékfújóval ütötték el az időt, feldobva a hangulatot, aztán onnan röpke 2 órára a suliba... Igaz az érettségizőket sajnáltuk, reméljük jól sikerültek a vizsgák!!! Sok sikert a továbbtanuláshoz!
Mi közben túllettünk egy nyakszorongató kémiadogán, mondhatni, hogy kevés sikerrel, de azért magyaron megnéztük a Chicago film változatát is, ami hasonló örömöt váltott ki belőlünk, hiszen nem Balassiból kérdezett ki minket...:D
Viszont ezek a zenék egyre inkább lázba hoztak minket...hmm...hujuj...

Ma suli után volt időnk, és a Bv-ben kis küzdelem zajlott le Begi, Sziszi és Kucsi között, ami során ki a leggyorsabb abban a tevékenységben, amit általában a bévében csinálnak a diákok. Inkább nem teszek fel róla képet.
1. helyezett: Kucsera Ákos
2. helyezett: Kürti Alexandra
3. helyezett: Égető Benigna Gratulálunk nekik!:D

Beindult a fantáziánk ma suli után, rendes tanítás végén, hogy milyen lenne ha ezt Halloweenkor úgy adnánk elő, hogy ChiKÁgo... Azért abból elég pofás kis műsort tudnánk összedobni. A többiektől is szivesen várjuk majd erre az ötletre a kritikákat, és tanácsokat. Már most jó lenne szervezkedni, mert ha úgy lesz mint idén, akkor nem lesz belőle semmi. Kezünkbe vesszük az irányítást, és csinálunk egy pofás kis műsort az osztályunknak. Ez mondjuk szerintem nem rossz ötlet, de mint mondtam várjuk bárki ötletét szívesen. Az osztálykirándulás témán is erősen gondolkodtunk, mert annyira jó lenne elmenni valami helyre, 2 napra, hogy az valami fantasztikus lenne... csak messzire... meg se álljunk Esztergomig vagy nemtudom... de ideje lenne már az első osztálykirándulásunk igénybevételéhez... nem gondoljátok??! Közvéleménykutatás!
Írjatok, vagy mondjatok már véleményt ezekkel kapcsolatban, érdekelne mindenkit!!! De tényleg.

Végezetül szeretnék feltölteni egy kis angol feketehumort, amit Jakival gyakoroltunk a szünetben a táblára. Forrás: Italian man who went to Malta.
Íme nem is szánok rá több szót, nézzétek és figyeljétek a kiforgatott ámde piszkosul perverz értelmezést:
Ha nem látszódna leírom:
-I want a fork.
-Everybody wanna fuck.
-No you don't understand i wanna fork on the table.
-YOU BETTER NOT FUCK ON THE TABLE YOU SON OF A BITCH!!!!

Szóval vannak ilyen ínyencségek...Dehát angolórák... Muszáj elütni az időt.:)

A mai blogba ennyit szántam, remélhetőleg legközelebb már hamarabb fogok jelentkezni. My Dears, már csak 25 tanítási nap van hátra ebből a tanévből. Számításaim szerint. deákmáté tudósításást hallották. Magyarország, BAZ megye, Mezőkövesd.

aláírás: dm.

"Pop! Six! Squish! Uh, uh! Cicero! Lipschitz!"

"I betcha you would have done the same!"